2011. szeptember 10., szombat

#100.


Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással, a távolba révedve lebénultan figyelek, és jöttödre porcelánszívem megremeg...♥


Bejegyezte:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)